Etnikumok a világ minden táján (béta)

A brit-ír szigetek nyugati régióját a 6 kelta nép leszármazottai lakják, akik két etnolingvisztikai csoportot alkotnak: a briton népek, akik helyét az angolszászok vették át és akik a mai Wales, Cornwall és Bretagne területén telepedtek le, és a gaelek, akiknek kultúrája Írországban vált uralkodóvá, majd onnan terjedt tovább Skócia és a Man sziget felé. Ezeknek a kultúráknak mindegyikében azóta is folyamatosan az eredeti kelta dialektus változatait beszélik. Az írek nevüket a terület gael nevéből, az Éire szóból eredeztetik, és versek, zene, mesék, táncok és legendák szájhagyomány útján terjedő gazdag örökségének folyatói. A skótok, bár ugyanezen gyökerekből eredeztetik magukat, saját egyedi kultúrát alakítottak ki, valamint a gael saját dialektusát és a skót nyelvet. Nevük a „scoti“ szóból ered, ahogyan latinul a gaeleket nevezték. Brit szomszédaikat, a walesieket germánul a „walhaz“ szóval jelölték, amelynek a jelentése „külföldi“ vagy „idegen“, és az etnikai hovatartozásukat és nyelvüket illető szó ebből a megnevezésből ered. A régiót a középkorban angol-normann hódítók szállták meg, majd a 16. és 17. századi angol gyarmatosítás formálta át etnikai és nyelvi karakterét — az angol nyelv bevezetésével, amely ma szerte a brit-ír szigeteken a mindenütt jelenlevő nyelv. Ám az írek, a skótok és a walesiek roppant büszkék saját nyelvükre, történelmükre, hagyományaikra és egyéb jellegzetes kulturális értékeikre.